Kertünk

Gondoltam így a tél kezdetén írok egy kicsit a kertünkben lévő növényekről és megmutatom képekben is őket. A kert nem túl nagy és a legtöbb része térkövekkel van lerakva, de ahol csak lehet, mindenütt bokrok és fák nőnek. Amikor ide költöztünk az első, ami feltűnt számunkra, hogy van két citromfánk. Mivel nem nagyon láttunk ilyet előtte ( na jó, kivéve Olaszországban meg Korzikán távolról) ezért úgy gondoltuk, hogy mindkettő lime fa, mivel kis zöld termései voltak. Én akkor tettem is a teámba belőle és nem volt semmi baja, csak egy kicsit keserű lett. Anita ennél rosszabbul járt, amikor a kis zöld citromot beletette a lencsefőzelékébe. :) Aztán egyszer csak elkezdtek a kis zöldek megnőni majd besárgultak.

Örültünk is neki nagyon, hogy van két nagy citromfánk. Aztán pár hete a szomszéd megkérdezte, hogy ha nem gond szedne a fánkról pár szem grapefruitot, mivel nagyon szereti. Ekkor jött a felismerés, hogy az egyik fa nem is citrom, hanem grapefruit fa.

Tényleg, most hogy jobban megnőttek a gyümölcsök és rendesen szemügyre vettük őket, egyértelműen más alakja van a két fa gyümölcsének. Ennek örömére csináltunk is gyorsan pár üveg grapefruit lekvárt naranccsal, mandarinnal és saját termésű citrommal, ami nagyon finomra sikerült. Van még néhány banánfácskánk is, még nagyon kicsikék, szerintem ezekről sosem fogunk banánt szedni.

A banánok mellett van ez a gyönyörű virágos növény:

Nemrégen kezdtek el nőni rajta ezek a narancssárga virágok. Azóta nagyon sok kertben láttam ilyet, mindenütt a városban. Van még gesztenyefánk, ami pár hónapja már termett is. Laciék nem győzték szedegetni a szúrós terméseket, amik a teraszuk elé estek.

Szerintem az egyik legszebb növény a kertben ez:

Sajnos nem tudom a nevét, elég nagy, szúrós és szeret a lépcső mellett lenni a páfrány mellett.

Van egy hatalmas bokrunk, ami Anita szerint babér és lehet, hogy igaza van, de még nem mertem a leveleit beletenni a levesbe.

A leveleinek az illata tényleg nagyon hasonlít arra, amit én eddig csak szárított formában használtam. A hátsó kertben a kisháznál van egy nagy bokor, ami szerintem jázmin, közötte sok helyen kinőtt a menta. Elég érdekes illata van együtt a kettőnek, amikor megjelennek a kis fehér virágok. A legfurcsább növényünk a bejárati ajtónál a korláton nő. Valami futónövény féle lehet, mert már belepte szinte teljesen a korlátot.

Pár honapja, nagyon szép kis virágok voltak rajta, majd egyszer csak furcsa, tökszerű terméseket kezdett el növeszteni. Anitával csináltuk saját kis veteményes kertet, amiben fűszernövényeket nevelgetünk. Nem túl sok félét, csak amiket fel is tudunk használni: petrezselymet, újhagymát, snidlinget, koriandert és egy kevés rukkolát.

Szombati séta

Szombaton a késői reggeli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egy kicsit mivel gyönyörűen sütött a nap. Most hogy itt a tél, mindig jól esik egy-egy nap vagy óra, amikor nem esik az eső és süt a nap. Már többször voltunk ezen a helyen, mert itt mindig vannak Pukekók, a kedvenc madaraink, és kb csak 5 percre van kocsival. A Tahuna Torea Reserve egy kb 25 hektáros park, egyedi élővilággal, őshonos madarakkal és növényekkel.

Itt több gyalogút közül választhat az ember, és ha szerencsés, akkor kézből is etetheti a Pukekókat. Vittünk is pár szem mandarint magunkkal, bár nem tudtuk, hogy szeretik vagy sem. Szerették. Alig győztük kibontani a mandarinokat, csak úgy jöttek és vették el a kezünkből a gyümölcsöt. Mint ahogy az állatkertben is láttuk, a lábukkal fogják meg az ételt és onnan szedegetik ki a csőrükkel. A félősebbek nem mertek a tenyerünkből enni, inkább a többiektől lopkodták el a mandarint.

Majdnem két órát sétáltunk a napsütésben, nagyon jól esett. A Felső sétaúton mentünk egészen a tengerpartig, közben megállva a kilátóknál, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a lagúnára és a túlparton lévő kikötőre a Half Moon Bay-re.

Visszafelé az alsó utat választottuk, ami egy kis gáton keresztül vezetett vissza a parkolóig. Útközben mangrovek mellett is elmentünk, amiket apálykor érdemes megfigyelni a kilógó gyökereik miatt.

Hazamenetel előtt még egy kicsit figyeltük a kacsákat és a pukekeókat, ahogyan viaskodtak egymással.

Rugby: Blues v Highlanders

Pénteken elmentünk a Blues hazai pályán rendezett meccsére az Eden Parkba.

Sajnos esőt jósoltak egész hétvégére, ami be is igazolódott. Ahogy elkezdődött a meccs, szinte azonnal elkezdett esni az eső. Persze ez senkit sem zavart abban, hogy szurkoljon a csapatának. A bejáratnál ismét nagy Blues zászlókat osztogattak, amiből most is jutott nekünk. A helyünk nem fedett helyre szólt, így az eső elől a fedett szektorba mentünk, innen néztük végig a meccset. Még jó, hogy nincsenek a szektorok elválasztva egymástól. :)

A szabályokat még mindig nem ismerjük teljen mértékben, ezért a többiekre hagyatkozva fújoltunk vagy éppen felállva ordítottunk és zászlót lengettünk. A következő szezonra már tuti ismerni fogjuk a szabályokat. A bedobás például igen érdekes szabálz szerint zajlik. Mindkét csapat feláll a bedobó játékos előtt, ezután mindkét csapatból kiemelnek egy-egy embert, hogy elkapják a labdát.

A meccs egyébként nagyon jó volt és most a bunyó is elmaradt a pályán. Lehet, hogy az eső is segített, de lemostuk a Highlanders-t a pályáról.

Az eredmény magáért beszél: Blues 33 - Highlanders 16

A meccs után beültünk a belvárosban egy sörözőbe megünnepelni a győzelmet.

Go Blues Go