A lámpás fesztivál a kínai újév ünneplésének lezáró eseménye, melyet mindig az Albert Parkban rendeznek meg, Auckland belvárosában. A fesztivál 3 napos, délutántól késő estig tart, tele különböző ázsai előadók koncertjével. Az igazi látványosság az egész parkot beterítő különböző méretű és alakot megformáló kivilágított lámpások. A tradícionális kínai elmeken túl megjelennek még különböző állatok is a csigától kezdve, a házi sertésen át egészen a pingvinig szinte minden. Mindenhonnan a lámpások világítanak, teáskannák és vörös lampionok lógnak a fákról, sárkány tekeredik a szökőkúton, hatalmas vázák világítanak a tömegben. A park szélén pedig egymást érik a különböző ázsia konyhák képviselői, ahol rengeteg furcsa „finomságot” lehet megkóstolni. Egyik tavalyi nagy kedvencem volt a jeges vörösbableves fanília fagyival. Amikor kértem egy adagot, a teljes kínai konyha rajtunk nevetett, mert nem sok fehér embert láttak még ilyet kérni. Különlegesnek különleges volt, az biztos. Ahogy idén is, jövőre is ott a helyünk.
A hegy tetejéről gyönyörű a kilátás a városra és a kikötőre. Itt kezdődik a botanikus kert, ami majdnem egészen lenyúlik a belvárosig. A botanikus kert tele van különböző sétautakkal, tematikusan elhelyezett fákkal, bokrokkal, tavakkal, virágokkal, meg minden egyébbel. Van külön fűszernövény kert rész is, és egy hatalmas rózsakert is.
Lent a kert végében egy kis temetőn lehet átsétálni, ahol sok igen régi sir található. Amikor leértünk az aljához, már szinte a Parlamentnél voltunk. Ezt először csak kívülről jártuk körbe. Utána mégis csak bementünk és láttuk, hogy van ingyenes túra. Az aznapi utolsó túrát tudtuk elérni, de addig volt még majdnem egy óránk. így elmentünk megnézni a közeli Magyar parkot. A park lényegében egy kis tér, ahol egy kopjafa és egy gyönyörű székely kapu található. A kis teret apró térkövekkel borították, melyekbe az adományozók neveit vésték. A kopjafa alatt térkövekből egy kettős kereszt lett megformázva. A kopjafa két oldalán magyarul és angolul olvasható: „Isten, áldd meg a Magyart…!”
Utána visszasiettünk a parlamenthez és csatlakoztunk az éppen induló csoporthoz. Sok érdekes dolgot tudtunk meg az épületről és a parlament működéséről. Tényleg nagyszerű volt körbejárni a parlamentet az ülésteremtől kezdve a kisebb helységeken át egészen a parlamenti könyvtárig. Sajnos fotózni nem lehetett, úgyhogy onnan nincs képem. A parlamentről egy külön posztban írok majd. Ezt követően tiszteletünket tettük a Mac’s sörgyárban is, ahol nagyon finom italokat fogyasztottunk. :)
Másnap lényegében az egész napot (na jó, csak késő délutánig) a Te Papa múzeumban töltöttük. A kiállítás nagyon érdekes volt és teljesen ingyenes. Szinte minden interaktív, meg lehet nézni, fogdosni, ütögetni, szagolni, kipróbálni. Nekünk talán az egyik legizgalmasabb a földrengés szimulátor volt. A szimulátor maga lényegében egy kisebb faház volt, egy igazi nappalinak berendezve, amiben az 1987-es, 6.6 erejű Edgecumbe-i földrengést szimulálják. Hmmm, elég ijesztő lehetett...
A múzeum után, hova máshova is mehettünk volna, mint a Mac’s sörözőbe.
Ezt követően elhagytuk a várost és megálltunk a közeli Baker bay-ben, ahol elvileg kék pingvineknek kellett volna lenniük.
Lehet, hogy csak későn kelők a pingvinek, de nagy sajnálatunkra mi nem láttunk egyet sem. Kicsit csalódva folytattuk utunkat észak felé, és hamarosan meg is álltunk az egyik öbölben paua kagylót szedni.
Több megállót követően végül Palmerston North-ban kötöttünk ki. Itt nem sok időt töltöttünk, gyors ebéd és kávézás után indultunk is vissza Wellingtonba. Hazafelé megálltunk még Lower Huttban és Upper Huttban, melyek lényegében egybe épültek. Itt két gyűrűk ura helyszint kerestünk. El is ment vele bő egy óra, de a végén sikerrel jártunk. Meg kell mondani, az egyik egy bánya volt, ahova nem is lehetett bemenni, a másik meg 2 fűcsomó valahol a folyóparton. Ráadásul ránk is esteledett. Na mindegy, este még visszamentünk a Mt Victoria tetejére, hogy esti képeket is készítsünk a városról.
Az utolsó napon nem nagyon mászkáltunk el, inkább csak sétáltunk a városban, megnéztünk egy-két régi templomot, illetve kávéztunk. A szálloda előtt volt egy régi épület, ami korábban bankként működött, azonban ma már csak kis boltok vannak benne.
Gyönyörűen meghagyták a régi elemeket az épületen belül. Megnéztük a híres Weta múzeumot. Itt készültek többek között a Gyűrűk ura, a District 9, King Kong, Az utolsó szamuráj, Avatar és még jó pár híres film vizuális effektusai, kosztümjei, kellékei, illetve maszkjai. A múzeum lapvetően csak egy relikvia bolt, így kicsit csalódás volt az egész. Ennél többre számítottunk, pl bemutatják, hogy egyes effektek vagy maszkok hogyan készültek. Ehhez képest néhány maszk, bábu és fegyver volt csak kiállítva. A többi már csak a rajongókat érdeklő ajándéktárgy volt.
Bár csak néhány napot töltöttünk Wellingtonban, a borzasztóan szeles mivolta ellenére nekünk nagyon tetszett. Ehhez az állandó szélhez nehezen lehetne hozzászokni. Ettől függetlenül azt hiszem, még visszatérünk ide, hiszen annyi még a látnivaló.
