Waitakere Ranges

Mivel erre a hétvégére jó időt ígértek, szombaton Laciékkal elmentünk a Waitakere Ranges Regional Parkba kirándulni. A park több mint 16.000 hektáros esőerdő, kb 250 km-nyi túraösvénnyel, lélegzetelállító panorámával a Piha beach-re, vízesésekkel, illetve patakokkal. A Piha beach melletti parkolót 11 körül hagytuk el és nekivágtunk az első ösvénynek (Maungaroa Lookout Track), ami meredeken ívelt felfelé a hegyre.

Az ösvény kezdeténél, mint mindenhol, itt is ki volt téve 4-5 flakon fertőtlenítő, amivel a cipőink talpát kellett lefújni. Erre azért van szükség, hogy kintről lehetőség szerint ne vigyünk be semmilyen koszt, fertőzést a cipőnkön, ami később károsíthatja az őshonos növényeket.

Szűk egy óra után fel is értünk a hegyre, ahonnan tényleg gyönyörű kilátás volt Piha beach-re.

Innen egy másik ösvényt (Maungaroa Ridge Track) követtünk végig a gerincen. Ez nem volt olyan megerőltető, mint az első szakasz. Az ezt követő ösvényen, a McKenzie Tracken meredeken ereszkedtünk lefelé a völgybe. Ez a szakasz volt talán a legnehezebb, mert nagyon meredek és saras-csúszós volt. Ez meg is látszódott a cipőinken.

A völgybe, egy patakhoz leérve egyszer csak vége lett az ösvénynek. A térkép alapján valahol át kellett volna vezetnie a túlpartra, de ennek semmi nyomát nem láttuk. Egy ideig keresgéltük az utat jobbra-balra, majd végül úgy döntöttem, valahogy átmegyek a túlpartra és megnézem, mi van odaát. Kisebb-nagyobb köveken egyensúlyozva sikerült száraz lábbal átjutni és kiderült, hogy az igazság odaát van.

Egy méretes fa takarta el a táblát. Innen már egyszerű volt, először a hátizsákok kerültek át, majd átért mindenki. Sajnos innen már nem tudtuk folytatni az eredetileg kitűzött útvonalat, mert bőven sötétben értünk volna vissza és kezdett lemenni a nap, illetve ezzel egy időben kezdett hideg is lenni. Hiába, tél van. Úgy döntöttünk, inkább visszamegyünk az autóhoz és lemegyünk Piha-ra és megmásszuk az Oroszlán sziklát. A szikla lényegében kettévágja a két hatalmas partszakaszt és a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a partokra, a Tasmán tengerre, illetve a Waitakere Ranges erdeire.

Innen már hazafelé indultunk, de még megálltunk a Karekare beach-en. A parkolótól bő tíz perces séta következett a dűnéken keresztül, míg végül elértük a tengert. Itt megettük a jól megérdemelt szendvicseinket, miközben a naplementét néztük a parton.